In memoriam

Motorozom. Fejemen sisak leeresztett rostéllyal. Rajtam bőrdzseki és kesztyű. Erősen markolom az ülés mellett a kapaszkodót mikor a motor lassan meglódul alattam és velem. Indulunk! Gyorsan nő a tempó, a sebességmérőn körbefut a málnus és 100-ast is elhagyja. A sisakban hallom ahogy Zoli hátrarecseg valamit: "Minden rendben?" Hát persze, hogy rendben! Juhéé! Rendben, persze! Nekifeszülök a levegőnek és sebesen szeljük, vágjuk, győzzük a kilómétereket. Mit haladunk! Repülünk. Siklunk. Úszunk a levegőben, az úton a gödrök nem számítanak. Nagyobb annál a lelkesedésem, minhogy észrevegyem őket.

Most mondjam azt, hogy régi motoros vagyok? Hát a magam módján igen. Mert régóta kérezkedem fel motoros ismerőseim mögé egy körre. Talán tíz éves voltam, mikor először utaztam Bandi bácsi mögött, egy régi MZ-n, vagy Csepelen, vagy Kecskén? Volt ilyen motormárka egyáltalán, vagy csak mi csúfoltuk így mert ugyanúgy mekegett mint a kecske? Már nem emlékszem. És arra sem, hogy volt-e szandál a lábamon, vagy csak mezítláb voltam? Sisakom biztos nem volt és biztos hunyorogtam, ahogy szembe csapott a szél. Na, de azért nem annyira, mert a poros falusi úton csak lassan zötykölődhettünk a tyúkok és tehenek között. Arra viszont emlékszem, hogy nyár volt, és meleg és mi sokat nevettünk.
Bandi bácsival mindig nagyon sokat nevettünk.