Meccs

Fél 7, indulunk a meccsre.
Engem nagyon nyom a cipőm, nehezen tudok másra is figyelni miközben megyünk lefele a metróz. "Biztos ezek is oda jönnek" szúr ki egyikünk egy csapatot, csupa szőke fejű északi vagy holland? Mindegy. Átszálláskor már látványosan sűrüsödik a tömeg és mind ugyanannál a metrómegállónál szállunk ki: Santiago de Bernabeu...

Csak ámultam, hogy milyen hamar és egyszerüen jutunk el a helyünkig. Hát alig lesznek!! És tényleg, majdnem üres a stadion, alig foglalt a helyek negyede. Végülis ez nem egy fontos meccs, csak amolyan "kupaszerda", egy átlagos összecsapás mondhatom tét nélkül: Real Madrid - Zaragoza. Dehát ez van, nekünk így jött ki az utazás miatt és mire mindezt végiggondolom, már megtelik a fele a stadionnak... Állítólag 70 000 a bérletes. Végül mind el is jöhettek és pluszban ott voltunk mi, a szőke fejű északiak, a kismillió francia, a népviseletes dánok akik mögöttünk ültek.... Ott volt mind a 80 000 ember: itt nincs átlagos meccs.

Mikor a pályán bevonul a két csapat a közönség hangos üdvözlésbe kezd. Micsoda hatalmas torok! Milyen összeszokott torok! A hangosbemondó 1 perc néma csendre szólít fel valamiyen megemlékezésül: pillanat alatt némul el a tömeg. Egy emberként áll és emlékezik. Aztán egy emberként harsan fel, újjong és bíztat. A "vezér kos", a kemény mag a kapu mögött a nekik elkerített helyen diktálja a műsort. Ütemes dobverésre skandálja a szöveget és a stadion válaszol rá. Fáradhatatlanul.

A meccs elkezdődik. A fehérbe öltözött madridosok között cikázó fekete-sárga csíkos zaragozaiak mint valami méhecskék ügyeskednek ide-oda és próbálják elszedni a labdát. Nem falábuak, ez rögtön látszik, sőt, egész jó dolgaik vannak de a kapu előtt mintha megilletődnének... nem mennek semmire az akcióikkal és nincs befejezés. A lendületük elernyed és vége. A reálosok ehhez képest nagyon lazák, távolról sem érződik bennük a nagy igyekezet. Alig egy-két passz és a közönség felállva üvölt GÓÓÓÓÓL!!!! Jesszus, mikor? Hogy? Alig kezdődött el, már 2:0.

A második félidő már nyugodtan indul, de talán a zaragozaiakat felpiszkálhatták az öltözőben, mert mintha többet támadnának. Nagy igyekezettel cseleznek, hajtanak, a labda mitha többet lenne a Madrid térfelén. Dehát 2:0-nál már mire várunk tőlük? A tét annyira kicsi, hogy inkább kivárásra játszik a lomha fehér Higuain, Ronaldo, Angel di Maria nevű "oroszlán"...

Idő azért még van bőben, folyik a meccs. A zaragozai "méhecskék" hajtanak már megint, besűrüsödik a társaság a madridi kapu köré. Egyszercsak kirepül a labda visszafele, az ellenkező kapu irányába és a hátramaradt Ronáldo lábán köt ki. Valahogy egyedül maradt a felező egyik szélénél távol a többiektől és most, hogy a labda is nála van, hát rátapad minden szem. A közönság egyértelmüen csodát vár istenített hősétől. Tappintható a feszültség mikor belendül a jobb láb és a jobb szélről átrugja a labdát a bal szélre de... de csak úgy bután, a teljesen üres középpálya másik oldalára és azon is túl.... Mi volt ez?!! Mit akart? Vagy akart-e egyáltalán valamit hördült fel a közönség és fújjolásba kezdett.

Húúúúúúúúúúúúúúú!! Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!!!!!!

Így "szólt" a nép az isteni Ronáldóhoz aki lassú léptekkel indult a labda után a pálya másik széle fele. A húúújjolásra megállt. Sértetten fordította vissza a fejét hogy megnézze magának a hálátlan népet. Egyszerre gyűlt benne fel az erő és az ingerültség. Izmai megfeszültek és a megbántott önérzete messze szétsugárzott az egész pályán. Láthatatlan hullámként terjedt tovább a stadionban és a "nép" elhallgatott. Ronaldo, mint egy haragos isten egy kicsit még egyedül maradt a középpályán, aztán lassan megérkeztek a többiek.
A sorok újrarendeződtek. A  labda visszakerült a Madridhoz és már sebesen hajtották a Zaragoza kapuja fele. Ronaldo elvegyült a fehér mezesek közt, gurult a passz ide és oda Egyre közelebb kerültek az ellenfél kapujához és ezzel újra nőni kezdett a feszültség a közönségben. Tappintható volt a drukk a sajátjaik iránt: most, most! - vibrált a levegő és a kemény mag egyértelmüen vette az adást. Értette, hogy biztatni kell, sőt engesztelni! Kiengesztelni a sértett hőst, mert szükség van rá. Most! A dob már ütemesen verte a ritmust és a Nagy Torok harsogott:

Ro! - Ro! - Ro! - Cristiano Ronaldo!  --  Ro! - Ro! - Ro! - Cristiano Ronaldo!

Boldogan és felszabadultan üvöltött vele az egész stadion. A Hős, a megbocsájtás jeleként bravuros rugásra készült lent a pályán és ezzel ismét helyre állt az egyensúly. Ismét teljes volt a drukkerek és a csapat szimbiózisa.