Szinkronicitás

A Széchenyi könyvtárba igyekszem, fel a várba szülinapi csomagot rendelni régi újságokból. Óbudáról indulok autóval és csak remélem, hogy  kegyes lesz hozzám a forgalom és hamar meg tudom járni. Napközben valóban kevesebben vannak, mégis ilyenkor javítják a járdát, hozzák az árut a boltokba vagy csak egyszerüen parkolni készül valaki és a forgalom folyton elakad. Már megint! És pont előttem! Indeksz ki, ugrás ki  - de hopp!! hopp!! Mert a mögöttem levő szürke Audi is ugyanezt csinálja! Mindketten leállunk, hirtelen lemerevedünk mint a bogarak. Hosszas óvatoskodás után én indulok elsőre. Na úgy na! Aztán meg is nézem magamnak a söfőrt az egyik lámpánál: egy fiatalabb, rövid hullámos hajú csaj.
Megyek tovább, kereszteződések és lámpák között. A Dózsa György térnél fordulok rá a várhoz vezető szerpentinre, hol parkoljak? Ajaj, nincs nagy választék. Döntök: 180 fokos fordulás és megállok az út túlsó szélén. Előbb megvárom, amíg a mögöttem levő autó elmegy, de az is megáll: itt van megint a szürke Audi... Nehezen dönti el, hogy megkerüljön. Elbámulok rajta és aztán meglátom, hogy kicsit feljebb ő is 180 fokot fordul. Két autóval lejebb parkolt mint én. Kezdek kiváncsi lenni és várok egy kicsit, hogy kiszálljon. De sietek és inkább idulok a könyvtárba.
A könyvtárban végre megtalálom a boltot és az eladót. Hosszan válogatok, nem vagyok teljesen elragadtatva, de csak megegyezünk. Végre. Mert egy fiatalabb, rövid hullámos hajú csaj várakozik már egy ideje, ő is szülinapi csomagot akar rendelni. Átadom a helyem és még bólkászom egy kicsit az üzletben. Ahogy megyek az autófele, még látom a csajt, ahogy egy ablakmélyedésben igazítja a szoknyáját.
Azért izgat az a szürke Audi, mondom magamnak, követ vagy mi? Az autókhoz érve oda is osonok, hogy megnézzem ül-e benne valaki? De nem látok senkit. Visszafordulok az autómhoz mikor észreveszem a hullámos hajú csajt a könyvtárból amint igyekszik az autók fele. A gyanú lassan kúszik felfele a hátgerincemen és tényleg: a szürke Audi mellett áll meg és kinyitja a csomagtartót. Kaját vesz ki és komótosan beül a kormány mellé. Eszik. De ezt én már megvárom! Mert ki az aki majdnem nekem hajt a város túlsó végén és végig kísér egészen a könyvtárig? Most én fogom követni és gyorsan átismétlem a detektiv filmekben látottakat. Lassan elindul. Úgy döntök addig követem, amíg azonos az útvonalunk és persze hagyok egy kis követési távolságot. Kanyar egy, kanyar kettő: lassan megyek utána és képzelődöm, hogy ki lehet. Miért volt annyira lassú és ráérős? Vajon ő is észrevett engem? Kinek rendelhette a szülinapi csomagot? Már szinte sajnáltam, mikor a kereszteződésben másik irányba tért...

Elgondolkodtató, hogy milyen szüreális tűkörképe voltunk egymásnak kábé egy óráig. Azonos volt a tervünk, a szándékunk, az útvonalunk és az időzítésünk. Erővonalaink teljesen egyeztek. Ezek után megtörténhet, hogy ugyanarra a szülinapi bulira igyekszünk és ugyanannak az ünnepeltnek fogjuk egyszerre átadni ugyanazt az ajándákot...?!