Kirakat hetedszer

Hát ilyen volt előszőr, és ilyen volt másodszor. Ezelőtt jó három éve láttam harmadszor majd negyedszer, és április elején ötödször. Április végén a "francia kapcsolatom" küldött egy képet a kirakatról.
Tegnap délután láttam hetedszer és előszőr láttam nappal. Micsoda szerencse! Mert így tudott igazán érvényesülni a kirakat elrendezése. A kiállított babák és ruhák teljesen szokványosak voltak, de a háttérben öt tűkör-csík forgott állandó jelleggel amiben tükrözúdött a környék állandóan változó képe. Ebben a kis videóban megtekinthető:

Májusban a Mölltaler gleccseren

A hegyen minden sokkal egyszerübb és egyértelmübb, ezt még az időjárás sem tudja befolyásolni. Három nap a Mölltáler gleccser oldalában egy száz éves menedékházban gyorsan kikúrálja az embert minden finnyásságból és manírból. A házat síléceken lehetett megközelíteni zsákkal a hátunkon, benne fogkefe és a legszükségesebbek. Két éjszakát töltöttünk úgy, hogy se internet, se tévé vagy könyv. Csak a hegy. Ott fent még a fejfájás is más, ami a hirtelen 2800 méteres szintkülönbségtől elkapja az embert. Köszös a háló, közös a mosdó és a ruhák a zsákban vagy a fogason, ugyanúgy mint gyerekkorunkban. Azt hiszem mindenkit  megérintett a hegy egyértelmüsége mert eldöntöttük, menedékházat fogunk üzemeltetni majd, egyszer…

A hegy oldalába épített menedékház, valamikor a XIX. század végén.

Ködben és napsütésben...

Első nap fantasztikus köd volt

 

Lisszabon

A szállodába érkezve bejelentkeztem a recepción. Míg készült a papírmunka, beszélgettünk és a recepciósfiú megkérdezte:
- Előszőr jár Lisszabonban?
- Nem, harmadszor vagyok itt. - Válaszoltam és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok.

Kirakat hatodszor -- a francia kapcsolat

Már  "társszerzőm" is van a kirakat-fotózáshoz, most érkezett a legújabb és legrissebb kép egyenesen Párizsból, a Rue de la Paix-ről. Három hét sem telt el és íme, ismét átrendezték a balettcipő bolt vitrinét!

Hát ilyen volt előszőr, és ilyen volt másodszor. Ezelőtt három éve láttam harmadszor majd negyedszer, és e hónap elején ötödször. Ma ilyen:

Piros zongora

A párizsi Charles de Gaulle repteret nemrég felúították és kiszínezték. Nemcsak a szőnyegek, a fotelek lettek tarkák, hanem a lehetőségek is, ha lehet így fogalmazni. Mert nemcsak ülni, állni, enni és vásárolni lehet már, hanem például zongorázni is. Vagy gombfocizni és hasonló játéksarkok bukkantak elő itt és ott.
A piros zongora mindenkit vár, akinek kedve szottyan odaülni. Sőt kották is ki vannak készítve, ha valakinek nem jut hirtelen eszébe egy nóta. Én is kipróbáltam és eljátszottam fejből! a kicsi kutya tarka című világslágert. Utánam már csak "profik" következtek, egyik a másik után, ahogy a video is mutatja.

Kirakat ötödször...

Hagyomány: valahányszor Párizsban járok a Garnier opera környékén, lefényképezem a balettcipő üzlet kirakatát.
Ilyen volt előszőr, és ilyen volt másodszor. Ezelőtt két és fél éve láttam harmadszor majd negyedszer, és most ötödször. Ilyen volt:

A "fényképészek"

Shuni-e

Tavaszodik.

Narában, a Nigatsu-do pavilonban tegnap járt le Shuni-e ünnep, amivel áldást kérnek a népre és védelmet az elkövetkezendő esztendőre. Akárcsak tavaly, mikor ott jártunk, a szerzetesek most is hatalmas fáklyákat gyújtottak és sötétedés után végiggörgették a pavilon erkélyének a korlátján. A dombon álló pavilont körbeállták az emberek és miközben a hulló parázsszőnyegben gyönyörködtek,  befogadták az áldást. Ezt vitték haza magukkal most is, akár messzi városokba is ahonnan idezarándokoltak.

A Shuni-e fáklyák hatalmasok. Nyolc-tíz méteres bambuszrúd végén zöld fenyőlombból rakott óriási feje van, amit meggyújtanak. A tűlevelekből keletkezett parázs az ami szóródik, hullik alá a pavilon erkélyéről.
A szertartás napokig tart és egy alkalommal húsz fáklyát is elégetnek. A szerzetesek a domb lábától idulnak az égő fáklyával és felérve a pavilon teraszára, jól hozzácsapják a korláthoz. Az ellobbanó fenyőlevelek parázsesőként zuhannak alá, akárcsak egy égő szőnyeg amit ráterítettek a korlátra. Így rázzák és gurítják tovább amíg teljesen le nem ég és érkezik is a következő fáklya. A népek önfeledten bámulják a szertartást és időnként felhördülnek az ámulattól. Csodálat és hála van bennük minden alkalommal: ahogy az idén, vagy a tavaly, vagy száz éve, vagy ezer éve, vagy még előtte… Ezt a szertartást i.sz. 751 óta minden tavasszal megismétlik és se háború, se földrengés nem tudta megszakítani a sort. Így jövőre is megtartják majd. És ez olyan biztos mint az, hogy a telet minden évben a tavasz követi.

Az internet jóvoltából egy profi fotó a látványról

A várakozó fáklyák és a jobb oldalt a fedett lépcső amin elindulnak a pavilon fele

Gyülekeznek a népek...

Egy kép az internetről, ahogy a szerzetes viszi a fáklyát.