Gurméságok

A Gerlóczyban voltunk a minap. Kis franciás folt a nagy Budapesten terasszal, fagyasztópultal, mosolygós teremfőnökkel és ülőpaddal hosszan a fal mellett, hogy több asztal férjen.
Nagy zsivajjal foglaltuk el a helyeinket és műgondal választottunk a menüről. A pincér telirakta az asztalt poharakkal és töltött. Nemsokára megérkezett a vacsorám: spárgás rizottó garnéla rákkal. Hmmm, már a látvány is ígéretes volt. És az íze! Finom, leveses rizottó rágható rizsszemekkel, ízét megörző spárgával és rákkal. Én nagyon szeretem az eféle tengeri ízeket, persze a vélemények sokszor megoszlanak. Nagy kedvencem például az osztriga. Ez olyan igazi francia gurméság amiért meg kell küzdeni: előbb fel kell feszíteni a héját úgy, hogy az osztrigakés ne a kezünkbe álljon bele és el kell az osztrigát választani a héjtol. Az egész csupán egy falat,  aminek a végén jó kiszürcsülni a héjba rekedt tengervizet. Akárcsak egy kagylóba hallgatna bele az ember, ettől a pár csepp sós víztől szétárad bennünk maga a végtelen tenger. Ezt érezni, erre figyelni miközben eszünk ez az igazi gurméság, az izlelés művészete, amit az igazi gurmék tudnak csak. Mert hiába csak egy falat, rajta keresztül az egészbe kostolunk bele.
Magyar ember létemre a "francia kapcsolat" révén találkoztam előszőr ilyesmivel és amióta ez számomra létrejött, azóta figyelem, nyomozom magam is az ízeket. Több kevesebb sikerrel persze, és "mestereim" folyamatos irányítása mellett, hogy "Nenenenene! Ne nyeld le a falatot! Figyelj arra, hogy mit érzel! Milyen az első íz? A nyelved melyik részén érzed előszőr?" És így tovább, órákat tarthat egy ilyen többfogásos "lecke". Fehér abrosz mellett, halk pohárkoccanások között, az esti lámpák diszkrét fényénél. A pincér nem kapja el a tányért rögtön ahogy a fogással végeztünk és nem nyomja elénk rögtön a következő fogást. Nem kapkod és nem siet. Két fogás között időt hagy a beszélgetéshez, várja, hogy kikopjon emlékünkből az előző étel íze. Mindent csak lassan, már-már kélyes lassusággal adagolja az újabb ételelet és italokat. Soha nem sokat, mindenből csak egy keveset.
Ezt a Gerlóczyban is tudják. De azért nem felejtik, hogy hol vannak mert a remek rizottó és ízletes vajhal mellett a menüben szerepelt még zuzapörkölt tojásos galuskával. Kijózanító választás és pont az én emberemtől...