Monreale

A multikulturalizmus nem mai találmány.

A különböző népek, kultúrák mozgása, keveredése azt hiszem öröktől fogva való a Föld bármelyik szegletében. Valakik mindig felkerekedtek mert legelőt kerestek, vagy kalandot és hatalmat, vagy pont letelepedtek mert tetszett nekik a táj, gazdagok voltak a erdők vagy a városok. A letelepedők “helyet csináltak” maguknak a helyben lakók között, persze a maguk "sajátos módján" és ha lecsitult a harci kedv, lassan belesimultak a mindennapi életbe. Idővel a többféle szándék összecsíszolódott, és a vágyak, akaratok egyvelegéből egy új, finom egyensúly állt össze. A sokféle nép, nyelv és kultúra mintázatai harmónába rendeződtek, és kialakult egy újfajta színfolt a világ kulturális térképén. Ezeket az időszakokat nevezik békének. A felvirágzás, az építkezés és tolerancia korszakainak.

A vikingek első sorban gazdagságot és hatalmat kerestek. Abban az időben ahova én szeretnék kilyukadni, már normannoknak hívták őket mert ők népesítették be a mai Normandiát, sőt a keresztséget is felvették, a római katolikusat. A portyázó kedvük azonban nem csitult és így jutottak el Szicíliába ahol “helyet csináltak” maguknak: megküzdöttek az szaracénokkal, elfoglalták Palermót, és háromnegyed Szicíliát. Királyságot alapítottak, egy katolikus, a pápával szövetséges királyságot melynek a fő nyelve a latin volt.

Mindez a XI. század derekán történt, abban a Szicíliában ahol a népek vagy görögül beszéltek és ortodoxok voltak, vagy arabul és a muszlim vallásnak hódoltak. Ebbe vegyült bele a katolikus és a latin. Volt mit tanuljanak egymástól: az araboktól toleranciát és tudományokat, az ortodoxoktól a bizánci ikonográfiát és stílust. Ebből alakult ki egy új egyensúly és kezdődött el az építkezés korszaka. Ez volt Szícilia egyik, a normann-arab-bizántin stílus jegyében fogant virágkora melynek egyik csúcsalkotása a Monreale katedrális Palermo közelében.

A turisták hatalmas raja szállja meg a Monreal-i épületegyüttest minden nap és bámulja a mozaikokat. Milyen csodákra képes az ember a történelem békés korszakaiban! A békés itt távolról sem jelentett homogenizálódott kulturális, vallási, és nyelvi miliőt, hanem egyensúlyt jelentett a sokféleségben. Ebben a békés egyensúlyállapotban tudott csak összeadódni a sokféleség hogy az emberi kreativitás valami újat hozzon létre.

Visszaugorva a mába, megállapíthatom, hogy ismét kezdtek nagyon "mozogni" a népek. Az utazás kényszere érződik mindenütt és mindenkit megérint valamilyen formában. Bármilyen néven is nevezzük: üzleti utazó, gazdasági menekült, külföldi munkavállaló, háborus menekült, turista, migráns: milliók róják az idegen földeket. A sok jövés-menés felkavarja a nyugalmat és labilissá teszi a kedélyeket. Mintha az egész korszakunk az egyensúly felbomlásáról szólna a maga változékonyságával,  feledésbe merülő értékeivel és gyorsuló tempójával. A történelem nagy hullámverése új vizeket mozgat és átszerkeszteni látszik a meglévő rendszereket. Jaj, kis ember, kapaszkodj erősen ha találsz fogodzót e sodródó időben! Örülj hát mindennek ami megadatik.