Zingara

Szíciliát északnyugatról mesés partszakasz szegélyezi, ez ma tájvédelmi övezet. Egy félnapos kirándulás elég, hogy az ember megcsodálja a rejtélyes öblöket, az apró barlangokat, megkerülje a kiugró kőtömböket és számtalanszor megmártózzon a kristálytiszta tengervízben. A mély itt nem rejt titkokat. A tengeri sünök szabad szemmel könnyen felfedezhetőek és tisztán kivehetőek az apró halak ahogy az ember lába köré gyűlnek.

Titok mégis van, vagy talán csak volt ha hiszünk a turistakönyveknek. A neve ember és maffia, mert ez a partszakasz kitűnő lerakodóhely volt a rengeteg csempészárunak. Itt rakódták le és rejtették az árut a barlangok mélyére mielőtt továbbszállították. Talán a végső döntést, hogy tájvédelmi övezetté legyen a Zingara, maga a maffia mondta ki.

Ilyen világ ez a mai Szicília. A maffia mint egy láthatatlan szem és kéz mindenütt jelen van, része a mindennapi életnek. Kutakodik a pénztárcákban, vér és dacszövetségeket szervez, ellenségeskedik és bosszut áll. A legnagyobbtól a legapróbbig, a gazdagtól a szegényig mindenki érintve van és minden átlagos konyhafiókba beszivárog. Tegnap egy sziciliai emberrel vacsoráztunk akinek az édesapja a következőket tartotta a konyhafiókban: bicskát, golyókat és egy pisztolyt.