A párizsi Notre Dame templomában azt szeretem a legjobban, amikor a vasárnapi mise végén felharsog az orgona. Az orgonista improvizálni kezd és a regiszterek fokozatosan harsognak fel. Újabb és újabb sípok szólalnak meg, újabb szólamok csatlakoznak a bővülő, emelkedő, spirálokban terebélyesedő futakomokhoz és betöltik a temlomot. A boltívek mintha nyújtóznának az növekvő hangözönben ami egyre fenségesebben, tovább, tovább dagad, telítődve sokasodik hogy már feszül a tér mert nehezen bír el ezzel az áradással amikor! Szinte észrevétlenül, megnyílik a főbejárat két vaskos fatáblája és a templomot elönti a fény. A harsogó hangözön egyszerre összeolvad a világossággal...
Nem hiszem, hogy van ember, akit ez ne érintene meg. És ne várná, hogy újra része legyen benne.
FLUCTUAT NEC MERGITUR
April 16, 2019
April 7, 2019
Kereszteződés
Ma megállítottam egy vonatot.
Vagy inkább: megállítottam egy kocsisort.
Vagy inkább: megállítottam egy vonatot és két kocsisort.
... és most azon gondolkozom hogy egyáltalán volt-e szükség ehhez rám, vagy csak képzelődöm.
Minden esetre, mikor a vonatkereszteződésben a sorompó felemelkedett, én, a gyalogos vettem észre a leghamarabb, hogy mégis jön egy tehervonat. Hirtelen hisztériás kiabálás - mutogatásba kezdtem.
Talán nem volt szükség rám. Csak valahogy meg kellett "háláljam" azt, ahogy engem mentettek meg hasonló helyzetben, pár nappal előtte. Az "őrangyalom", egy kis furgon sofőrje leállt és megakasztotta a forgalmat, hogy menekülő utat nyisson nekem a villamos elől.
Amin elbambultam a következő volt: a gyalogos úton egy tolószék gurult, benne egy fiatal lánnyal. Kevesebb volt mint harminc. Arca csinos, fekete rövidre vágott frizurája és ápolt, pirosra festett körmei mint bármely fiatal lányé, aki örül az életnek és várja, hogy szeressék. Csak a tolószék ne lett volna...
Vagy inkább: megállítottam egy kocsisort.
Vagy inkább: megállítottam egy vonatot és két kocsisort.
... és most azon gondolkozom hogy egyáltalán volt-e szükség ehhez rám, vagy csak képzelődöm.
Minden esetre, mikor a vonatkereszteződésben a sorompó felemelkedett, én, a gyalogos vettem észre a leghamarabb, hogy mégis jön egy tehervonat. Hirtelen hisztériás kiabálás - mutogatásba kezdtem.
Talán nem volt szükség rám. Csak valahogy meg kellett "háláljam" azt, ahogy engem mentettek meg hasonló helyzetben, pár nappal előtte. Az "őrangyalom", egy kis furgon sofőrje leállt és megakasztotta a forgalmat, hogy menekülő utat nyisson nekem a villamos elől.
Amin elbambultam a következő volt: a gyalogos úton egy tolószék gurult, benne egy fiatal lánnyal. Kevesebb volt mint harminc. Arca csinos, fekete rövidre vágott frizurája és ápolt, pirosra festett körmei mint bármely fiatal lányé, aki örül az életnek és várja, hogy szeressék. Csak a tolószék ne lett volna...
February 9, 2019
Robotosdi
Munkaerő hiány van, hiába na! Valahonnan pótolni kell a kiszolgálókat, recepciósokat, konyhásokat és ki tudja még kiket. Az ember csak vakarja a fejét és közben a megoldás már ott is van a szomszéd kávéházban: robot felszolgáló, robot recepciós. A cím: Budapest, Práter utca 6.

A nevüket nem tudom, de talán lényegtelen. Bájos mosoly mindenre a válasz.

A rendelést a csíkon végig "osonva" szolgálják fel, és talán a kévét sem lötyögtetik ki.
És persze a recepciós. Kicsit buta szegény mert csak néz a nagy villogó szemeivel és ismétli: Nem értem, nem értem!

A nevüket nem tudom, de talán lényegtelen. Bájos mosoly mindenre a válasz.

A rendelést a csíkon végig "osonva" szolgálják fel, és talán a kévét sem lötyögtetik ki.
És persze a recepciós. Kicsit buta szegény mert csak néz a nagy villogó szemeivel és ismétli: Nem értem, nem értem!
Posted by
Szinva
Labels:
Budapest,
étkezés,
látnivaló,
Magyarország
February 2, 2019
Belvedere
Savoyai Jenő elmúlt 50 éves, mikor elindította a palota építését 1717-ben. Legfontosabb ütközeteit már megvívta, ő volt az osztrák császári sereg hadvezére.
Ez a palota kétszeresen is franciás, hogy így mondjam : egyrészt a francia születésű Savoyai gróf révén, másrészt tükröződik benne a korabeli francia építészet és kerttervezés. Rekord idő alatt készült el, 1719-ben Savoyai gróf már itt fogadja a török követet.
Tervezője: Johann Lukas von Hildebrandt.
... és egy kíváncsi látogató...
December 24, 2018
Már megint egy Új Év...
Tél, és hó! Ez a kettő már nehezen tartozik egybe... de nekünk szerencsénk van! Kint nagy pelyhekben hull a hó, bent duruzsol a kályha.


Napsütésben is volt részünk, a Szentegyházi nárciszréten barangoltunk de csak addig, míg a medve friss nyomaira rá nem akadtunk:

Napsütésben is volt részünk, a Szentegyházi nárciszréten barangoltunk de csak addig, míg a medve friss nyomaira rá nem akadtunk:
Boldog ünnepeket és békés Új Évet!
December 4, 2018
Kirakat kilencedszer...
Posted by
Szinva
Labels:
balettcipő,
Franciaország,
Párizs,
szuvenir
November 22, 2018
Las Vegas: a rét
Igen, "vegas" spanyolul rétet jelent, ami igen furcsa ebben a sivatagos környezetben. Az erre járó kereskedelmi karavánok nevezték így Las Vegas-t mert itt tényleg rét és földalatti vízkészletek várták az az egykori átutazót. Itt málháztak le, pihentek meg és indultak tovább. Biztos volt aki meg is telepedett. Elege lett a vándorlásból és abból élt, hogy kiszolgállta a karavánokat. A telepesek száma egyre nőtt és a nagy fordulópont 1931-ben következett be, mikor engedélyezték a szerencsejátékot Nevada államban. A Flamingo volt az első kaszinó, amit Bugsy Siegel, valamelyik maffia klán embere nyitott meg 1946-ban. Ezzel a mormon hitű lakosság "átkeresztelkedett" és felesküdött a pénzre és a szórakoztatásra. Ez ma Las Vegas! Egyél, igyál, szórakozz, feledkezz meg magadról hogy észrre se vedd, sőt örömmel szórd a pénzed, a vagyonod, az életed.
A szállodák, hogy megkülönböztessék magukat egymástól, az európai hagyományból merítenek. Így lett Párizs, ókori Róma, Athén vagy Velence-immitáció. Íme a párizsi "feeling" Effel toronnyal és mindennel ami ide tartozik.
A szállodák, hogy megkülönböztessék magukat egymástól, az európai hagyományból merítenek. Így lett Párizs, ókori Róma, Athén vagy Velence-immitáció. Íme a párizsi "feeling" Effel toronnyal és mindennel ami ide tartozik.
The Venetian: az egyik legnagyobb szálloda velencei életérzéssel. A szállodák önmagukban hatalmasok és mint egy kisebb város, tele vannak különböző rendeltetésű terekkel, galériákkal, kaszinókkal, bevásárló részzel, konferencia termekkel, kiállítási területtel, kávézókkal és vendéglőkkel. A Venetian "gyomrában" megépítették a velencei kanális egy részletét is. Az üzletsorok között kanyarog a csatorna, rajta gondolával és a gondolában turistákkal. Az ég festett, de a gondolás hangosan énekel :)
Subscribe to:
Posts (Atom)


