Varázskapu

Ismét útnak indulok, a csomagolás kész. Még egy utolsó ellenőrzés hogy minden megvan-e és irány a reptér: Liszt-Ferihegy. Rövid  sorbanállás a beszállókártyáért, újabb sorbanállás az ellenőrzésnél és már csak várakozni kell amíg kiírják a beszállókaput. Hát várakozom és közben bámészkodom. A fejemet balról lassan jobbra fordítva a következő márkákat olvasom:

                         Ralph Lauren 
                         Boss
                         Godiva
                         Clinique
                         Clarins
                         Longchamp
                         Burberry
                         Montblanc
                         Lancome
                        Chanel
                        Esté Lauder
                        Swarowski
                        Herend
                        Calvin Klein
                       Ray Ban



Ezeket a neveket látom miközben a széken ülve körbefordítom a fejem. Mindenik cégér egy híresség, egy világmárka, a magabiztos jólét képviselője. Váratlan hirtelenséggel ömlik rám, szabályosan bekerít a luxus. Elég volt csak átlépni egy szkenneren, mint egy varázskapun. "Ideát" máris gazdagon ömlik a meleg fény, ragyognak a pultok a márkás áruktól, tisztaság, mosolygós emberek és bódító parfümillat.

Innen visszanézve az "odaát" máris kopottas, szürke. Hogy mérhető ehhez a sarki rőfös bolt a poros kirakatával vagy a számtalan használt ruha kereskedés...!  És a gödrök az utakon, a kedvetlen, mogorva emberek, a megkuporodó hajléktalanok és kéregetők!  Odaát a porszagú, csóró hétköznapok, ideát a parfümillatú kiváltság.

Lassan kíírták a beszállókaput: B1. Megkeresem, indul a beszállás. Majd indul a gép a kíváltságból tovább a fellegek fölé, az "ígéret" földjáre.

Februári tavasz

Jártunk az erdőn.

Ízirájder, öcsém!

Megyek a kis autómmal a Dózsa György úton a jó kis zsufiban, mikor észbe kapok, hogy nekem jobbra le kell kanyarodnom az Andrássy útra! Mellettem a kanyarodó sáv viszont tele, hát index jobbra és fék majdnem egyidőben amitől a mögöttem jövők hajaszála felfele kezd meredezni. De most mit csináljak, kérdem, mert lehúzódni nem tudok, meg kell várjam míg annyira ürül a kanyarodó sáv, hogy beférjek valahogy. Húzom befele a nyakam remélve hogy ettől kissebb leszek, de akik miattam álltak meg mégis látnak és jól rám is dudál valamelyik. Én meg állok és végre, valahára meglódul a jobbra tartó sor. Na! Örülök, csak megúszom valahogy és indulok én is lassan. Húzom a kormányt jobbra, már majdnem teljesen átkerültem a másik sávba hogy mögöttem lassan felszabadul a forgalom. Elindulnak az autók és köztük előbukkan egy sisakos motoros is a bal oldalamnál. A sisaktól nem lehetett látni, de nagyon dühös lehetett mert a jobbkezével úgy meglökte a visszapillantó tükrömet, hogy az kifordult a helyéből. Gondolom ő nem a dudálós volt, ő a másik, a verekedős. De most igazán, ennyi kellemetlenségért megéri-e leboxolni a másik tükrét, nem igaz, kérdem.

Rojtok

Minden rendes rongyszőnyegnek vannak rojtjai. Én is "teszek" hát az enyémre, persze olyat ami ide illik. Anyaga jég és ennek a kis felvonó háznak az ereszén függnek katonás rendben, szépen fésülve. Osztrák "rojtok" ezek, hiába na!

Welcome

Hazaérkezni jó. 
Már a repülőtéren megérinti az embert valami nagyon ismerős keveréke a jónak-rossznak, amiről tudja, hogy az az övé. Tudja a színeket, szagokat, formákat, arányokat, hangokat. Érzékszerveiben a riadóállapot alábbhagy, izmai elernyednek. Már nem les, kutat ismeretlen ajtókat, kijáratokat. Az út magától érthetődő, tudja. Ismeri a járást. Viszi a lába miközben gondolatai kényelmesen szétterülnek és elkalandoznak vissza oda, ahonnan érkezett. Még nagyon élénk a kép és beszélgetésektől zajos. Felötlenek helyzetek, folytatásra váró mondatok aminek ő már nem lesz részese, abból a jelenből éppen most szakad ki. Még elidőz benne egy gondolatnyit de a képek lassan emlékké merevednek, most érkezett haza igazán. Ez az utazás is lejárt.  

Az nagyon jó, ha az embert már a reptéren várják. Ez a "gyorskapcsoló" a hazatéréshez és csatlakozási pont az itthoni családi és baráti mátrixhoz. Ismerős mozdulatok nyitják az ajtókat és az utat jelezve, hogy a dolgok a helyükön maradtak, elindulás óta változatlanok. Megnyugtató ez a bizonyosság és felszabadító.

A legutóbbi visszaérkezéskor a hangosbemondó mindehhez "hozzátette":

"M. Gy. nevű kedves utasunkat üdvözöljük Budapesten!"

Kedves, ismerős hang! Így ölelte teljesen magához a "mátrix" a visszaérkezőt. 

Rongyszőnyeg

Egy barátom megkérdezte: Mire jó neked ez a blog? Minden összefüggés nélkül követik egymást a történetek, az egész olyan, mint a Szórád néni rongyszőnyege a véletlenszerüen összeszőtt csíkjaival… Mire való?
Ezen elgondolkoztam.
Mert első sorban igaza volt.  Sem időrend, sem tartalom, sem helyszín… bejegyzések csak jönnek mint a búvópatak meglepetésszerüen felbukkanva a múltból, vagy pont a jelent pontozva, mint friss élmények vegyülnek bele a sorba. Az egyik vidám, a másik hosszú, a harmadik csak képekből áll, nincs rendszer. Nincs korlát vagy szempont. Csak egy nagy kupac van, mint a szövőszék mellett heverő halom felcsíkozott ruha és rongy. Néha új csíkok hullnak a kupacra és rögtön szövésbe kerülnek, vagy pont fordítva, a kupac aljára markol a kéz hogy oda se figyelve onnan húzza ki a következő színes csíkot. A minta? Ötletszerű. Nincs előre megtervezett rendje a színeknek Néha sötétek vagy világosak, vagy erőteljesek vagy magukban mintásak. Néhol rokonságban vannak az egymás mellé kerülő csíkok, de van, hogy elvágólag kontrasztosak. Folynak és következnek egymás után akár a blogban a bejegyzések vagy a tarka hétköznapok. Mert velünk is hol olyan történik amire számítunk, hol olyan amire nem. A képzeletünkben összerakott terveinket sokszor átszervezi az élet és napról napra, eseményről eseményre haladva végül ő szövi meg a legnagyobb "rongyszőnyeget", mindenkinek személyreszabottan a magáét. Ezt teríti elénk hol vidám, hol komor színeivel hogy végigmenjünk rajta.
Így tekintve, a blog teljesen rendben van. Mert harmonizál azzal amiből vétetik, magával az élettel.

És hamár Új Év és új kor elején járunk, mit kívánhatnánk szebbet és jobbat mint vidám, világos színeket harmonikus együttállásban! Léptünk legyen könnyű és előttünk hosszan, beláthatóan terüljön derüs Rongyszőnyegünk.

Dilemma

A könyvespolcon áll ez a naptár ami tavaly december 21.-én, a világváge napján lejárt. Kitelt az 5 121 éves ciklus amiről szólt és már az új ciklust tapossuk. 

Most mi legyen vele..?  Dobjam ki?!